Elhunyt P. Gaál Jenő SVD atya - A Szombathelyi Egyházmegye cursillistáinak visszaemlékezése
2020. március 27-én reggel elhunyt P. Gaál Jenő.
„Hogy mikor születtem, jobb elhallgatni.”
Így kezdte visszaemlékezését Gaál Jenő SVD atya 2008 őszén.
Azonban most, hogy elment, illő számvetést készítenünk róla és vele kapcsolatban. A „mindentudó” világhálón egy helyütt ezt olvashatjuk róla: „Gaál Jenő SVD verbita szerzetes, misszionárius, a cursillo mozgalom magyarországi meghonosítója.” 1929. szeptember 23-ikán született, 90 évet és 7 hónapot adott nekünk a Mindenható, hogy tanuljunk tőle, hogy élvezzük fanyar humorát, jellegzetes hangját.
Sok ez, vagy kevés? Valójában nem is ez a kérdés – van, aki pár nap alatt betölti Isten-rendelte hivatását. A kérdés inkább az, hogy amit Ő mondott és tett – vagy inkább, amit rajta keresztül mondott az Úr – meghallottuk-e? Volt-e fülünk rá? Megértettük-e az üzenetét?
1949-ben Ausztriába szökött, majd ’54-ig egy Bonn melletti verbita szemináriumban tanult, 1954-ben szentelték pappá. Elöljárói 1955-ben Argentínába, majd pár hónap múlva Paraguayba helyezték, ahol 34 évet töltött. Itt ismerkedett meg a cursillo-val, amelyről 2015-ben így fogalmazott: „A Cursillo elsősorban nem a malasztmérgezett katolikusoknak szól, hanem azoknak, akik távol állnak az egyháztól.” (Új Ember 2015.01.03) 1989. december elején kapta meg kinevezését Magyarországra – s hazaérkeztével azonnal belevetette magát a cursillo meghonosításába.
Azokat, akiknek volt szerencséjük Őt közelebbről ismerni (számomra ez nem adatott meg), magához láncolta. Bölcs és hiteles ember volt: azt élte, amit hirdetett. Hithű ember volt: egész életében „az Isteni Ige Társaságának fogadalmas tagjaként” ténykedett.
Itthon közel harminc évet töltött el a frontvonalban: a mozgalom hamar ikonikussá vált alakjaként fáradhatatlanul apostolkodott a világiak és a papság körében a cursillo szemléletének, életmódjának átadásáért. Beszédeket írt, előadókat képzett ki, módszertani és gyakorlati tanácsokat adott, adományokat gyűjtött – de legfőképpen elénk élte azt, amiről beszélt.
Hetvenhat éves korábban visszavonult és gyerekkora helyszínére, Sorkifalud plébániájára került. A testi nehézségek sem kerülték el („bal fülemre nem hallok, jobb szememmel nem látok”); utolsó hónapjaiban kissé megfáradt és talán egy kissé meg is keseredett...
Nagy szükség volt rá itt, a Földön – hogy hirdesse nem csak Isten igéjét, hanem meg is tanítsa az Ige megélésének mindennapjait.
Nagy szükség volt rá a Mennyekben is (kétség nem fér hozzá, hogy ő már onnan néz ránk) – hogy az Úr színe előtt járjon közbe azért az Isteni Műért, amelyet oly’ nagy eltökéltséggel mutatott meg itt nekünk.
És persze nagy szükség volt rá a Mennyben azért is, hogy ultreya-t szervezzen az égbéli cursillistáknak, a Mindenható közös dicséretére!
A Mindenható Isten magához ölelte. Színes-pompás immár az élete!
Köszönjük meg az Istennek, hogy ismerhettük őt!
Ercsényi Lajos
a Szombathelyi Egyházmegye Szent Márton cursillo Titkárság világi elnöke
Az Egyházmegye cursillistáinak Örök Negyedik Nap c. újságjának következő számában Jenő atyára emlékezünk!
