Szombathelyi Egyházmegye

„Európa határok nélkül nem tud fennmaradni” – Székely János szombathelyi püspök a Mandinernek

A globalizmus Isten, család és haza halálos ellensége, a vadkapitalizmus pedig nem egyeztethető össze a kereszténységgel. Az iszlámnak a ráció és az emberi szabadság elismerésére van szüksége, a cigányok integrációját pedig nem kerülhetjük meg. Karácsonyi interjúnk Székely János szombathelyi püspökkel.

December elején a püspök úr előadást tartott Budapesten a migráció témájában, globalizált világunk egyik legfontosabb kérdésével kapcsolatban nyilvánult meg.

A migráció kapcsán két fontos értéket kell egyensúlyban látni. Az egyik fontos érték a nemzet: a kereszténység meggyőződése, hogy a nemzet – vagyis anyanyelvünk, kultúránk, nemzeti közösségünk – az emberi természetből fakad, nem mesterséges képződmény, hanem a Teremtőnek a szándékából ered. A nemzet tehát olyan érték, amit az embernek védenie, építeni és erősítenie kell.

Nemzetben való létünk abból fakad, hogy az ember lényege szerint társas és történelmi lény. Az emberi kapcsolatok által tudjuk önmagunkat kibontakoztatni, és merítünk az előttünk lévő nemzedékek tudásából is. Egy híres amerikai gondolkodó szerint a negatív értelemben vett globalizmusnak öt halálos ellensége van. Az első az Isten és a vallás. Ez a legerősebb gyökérzet, ami tartást ad egy embernek. A tudás a Teremtő tökéletes, gyönyörű törvényeiről, harmóniájáról, amit a világba ültetett, s amit az embernek ki kellene olvasnia. Mindenekelőtt ezt a gyökért akarják elfűrészelni. A második a család: a szálak, amelyek szeretteinkhez kötnek. A szingli a legideálisabb fogyasztó, a legkönnyebben manipulálható ember. A harmadik a nemzet, azaz a kötelék, ami múltunkhoz, őseinkhez, anyanyelvünkhöz és az anyaföldhöz köt minket. A negyedik halálos ellenség érdekes módon a fizikai föld: valaki azt mondta, hogy az utolsó magyar nemesek a magyar parasztok voltak, akiknek még saját földjük volt, és így nem lehetett őket meggyőződésükből könnyen kizökkenteni. Ezt a földet is ki kell húzni az emberek lába alól. Az ötödik halálos ellenség pedig a közösségek: minden olyan hely, ahol emberek együtt álmodják, tervezik a jövőjüket.

A negatív értelemben vett globalizmus elpusztítja a különbözőségeket, elsősorban a haszon és a tőke érdekében. A kereszténység meggyőződése, hogy a nemzet érték. Az emberi természetből fakad, és ezért egy közösségnek, illetve az általa választott kormánynak és államnak kötelessége és joga is ezt az értéket védeni, a nemzet biztonságának, kultúrájának fennmaradását óvni. Ez az egyik érték, amit fontos látni a migrációval kapcsolatban. Ilyen értelemben a kerítés, amelyet Magyarország épített, keresztény szempontból is teljesen helyeselhető egy ilyen válságos történelmi pillanatban.

Sokan értelmezték a magyar migrációs politikával szembeni kritikaként Ferenc pápa sorait, miszerint hidakat kell építeni, nem pedig falakat.

A katolikus egyház tanítása – mint ahogyan azt megtaláljuk a katolikus egyház katekizmusában – mindig is azt hangsúlyozta, hogy a migráció esetében a bevándorlónak nem csak jogai, hanem kötelességei is vannak. Az egyik legfontosabb kötelesség például, hogy a határnál meg kell állni, be kell mutatkozni és be kell nyújtani a kérelmet a maradásra. A befogadó országnak pedig joga van mérlegelni, hogy hány bevándorlót, illetve milyen végzettségű, kultúrájú egyént kíván fogadni. Egy ország határok nélkül nem tud létezni, mint ahogyan egy test sem tud bőr nélkül létezni. Európa határok nélkül hosszú távon nem tud fennmaradni.  

Ez tehát az egyik érték, amit említett. Mi lenne a másik?

A nemzet megóvása mellett a másik fontos érték – és ezt a két értéket kellene egyensúlyba hozni –, hogy a Földet a Teremtő minden embernek szánta. Arra teremtette a világot, hogy a Földön minden ember emberhez méltó életet élhessen. Bárhol a Földön az emberi megélhetés veszélyeztetve van – akár háború, akár természeti katasztrófák, akár szélsőséges szegénység miatt –, az az emberiség felelőssége is, és kötelessége segíteni a helyieken. Képzeljük el, hogy Európába 200 év múlva becsapna egy meteor, és előre lehetne tudni erről! Az itt élő embereknek joguk lenne arra, hogy a földön máshol túlélési lehetőséget kapjanak.

Ez a Föld az emberiség közös tulajdona.

A Hungary Helps a helyben való segítést szolgálja? 

Nyilvánvalóan a segítés első módja a helyben való segítés, ennek jó példája a jelenlegi Hungary Helps program. Nagyon helyesen teszi a program, hogy iskolákat és falvakat épít fel, ez gyönyörű és nagyon is előre mutató módja a segítésnek. Bízom benne, hogy más európai országok is felismerik ennek a fontosságát, ahogyan néhányan – például az Aid to the Church in Need segélyszervezet és mások – már nagyszerű programok segítségével teszik is ezt. Nehézségben lévő közel-keleti keresztény testvéreinknek is joguk van arra, hogy megmaradjanak őseik földjén, és saját kultúrájukban, saját hazájukban élhessenek. Jómagam három és fél évet tanultam Betlehemben, úgyhogy nagyon közelről láttam a közel-keleti keresztények nehézségeit, egyben hősies hitét és helytállását is. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor a probléma helyben nem megoldható. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az egész Föld lakossága – nem csak a szomszédos országok, nem csak a legközelebbi biztonságos államok – segítsenek, így Magyarország is. Fontos megőrizni határainkat, de éppen ilyen fontos a valóban rászorulók beengedése. 

Beszéljünk akkor azokról, akiket már beengedtek. Hogyan látja püspök úr a keresztény-muszlim együttélés kérdését Európában?

Ez egy nagyon komplex kérdés. XVI. Benedek pápának volt egy nagyszerű beszéde Regensburgban, ami miatt sokan támadták, noha ez egy rendkívül fontos, jövőbelátó beszéd volt. Ezen beszédében arról értekezett, hogy a vallásnak nagyon fontos eleme kell, hogy legyen az emberi értelem és a szabad akarat elfogadása. Ő ezt teológiailag is megindokolta: nyilvánvaló, hogy a hit és a tudás sosem állhat ellentétben egymással. Mert a hit és a tudás is ugyanarra az egy valóságra épül, ugyanannak a titkait tárja fel.

Egyetlen valóság van, melyet a tudomány mérésekkel és kísérletekkel vizsgál, a hit pedig egy fokkal mélyebbre ásva, azzal az intuícióval, amit a szeretet, a remény és a hit ad az embereknek. Ám a valóság egy, a tudomány és a hit között nem lehet ellentét. Éppen ezért minden hiteles vallás tiszteletben kell, hogy tartsa a tudományt, az értelmet, a filozófiát és az emberi szabad akaratot, a vallásszabadságot és a keresést. És ez a gondolat főleg az iszlám felé volt egy üzenet, avagy kérés. És ez ma is a legfontosabb kérés a keresztény kultúra részéről az iszlám felé: hogy legyen helye az iszlámban a kutatásnak, a kritikának, a gondolkodásnak, a szabad akaratnak és a vallásszabadságnak. Ez az egyik legnehezebb pontja a muszlim mentalitásnak: hogy annyira hangsúlyozzák az Isten végtelen akaratát, illetve hogy a Korán egy az egyben Isten akaratának lediktálása, hogy ebben a vallásban sajnos nagyon kevés tere van a szabad akaratnak, és az emberi kutatásnak szinte semmi helye sincs, vakon el kell fogadni, amit a Korán-versek írnak. Alig van módja a magyarázatnak, alig van helye az emberi szabadságnak és értelemnek. Ez okozza legmélyebb szinten a nehézséget az iszlám és a kereszténység együttélésében. Ezzel együtt az is igaz, hogy hála Istennek az emberi szív erősebb, mint a rárakódott kulturális nehézségek. Így hát az átlagos muszlim szíve ugyanúgy a teremtő Istennek az alkotása, mint a miénk: szeretetet akar és törekszik a jóra. A muszlim emberek többsége szívének szeretete erősebb, mint a szélsőséges hangok. 

A püspök úr immár hosszú évek óta a roma pasztoráció, a cigányok között végzett misszió szónoka. Hogyan látja a cigányság helyzetét az elmúlt évek során Magyarországon? 

Jelenleg hazánk lakosságának körülbelül 8%-a roma, és ez az arány jelentősen nőni fog a jövőben. Ez is mutatja, hogy nemzetünk egyik nagy sorskérdése: megtanulunk-e mi, cigányok és nem cigányok egymást tiszteletben tartva együtt élni közös hazánkban? Az egyik legnagyobb probléma a munkanélküliség. A rendszerváltás után hamar leépült az a rendszer, ahol minden munkaképes roma dolgozott, és 1993-ra már csak a munkaképes romák csupán 28%-ának volt munkahelye, tehát alig három év alatt a kétharmaduk elveszítette állását. Ez óriási tragédia volt. Tulajdonképpen a legtöbb jelenlegi nehézség oka itt keresendő. Ebben a nehézségben jelentős előrelépés volt a közfoglalkoztatási program. Ez rengeteg hátrányos helyzetű embernek adott egyszerű munkát. Ezek ugyan nem igazi munkahelyek, amelyek során rendes fizetést kap az ember, hanem a közösségért végzett segítő munkák, amelyért nagyon szerény fizetést adnak. A valódi értéke a programnak, hogy sok roma átérezhette: ugyanennyi fáradsággal, amennyivel most elkezdte a közfoglalkoztatási programot, egy rendes munkahelyre is mehetne, ahol sokkal többet keresne. Sokan a közfoglalkoztatás első lépcsője után léptek be a rendes piaci munkahelyre, tehát elindult egy határozottan pozitív folyamat. Ezzel együtt messze vagyunk attól, hogy a problémát megoldottnak tekintsük, főképp Északkelet-Magyarországon olyan régiók és falvak vannak, ahol óriási a nyomor és nincs munkalehetőség.

A magyar kormánynak kiemelt figyelmet kellene szentelnie például Borsod megye északi részére, ahol széles körű az elkeseredettség és a kilátástalanság, piacképes munkahelyekre lenne szükség. 

Beszélgetésünk elején említette a negatív globalizmust. Létezik pozitív globalizmus is?

A globalizmusnak pozitív eredménye, hogy tudunk egymásról és tudunk egymásnak segíteni a kapcsolatok által. Ismerhetjük az afrikai ember bajait és segíthetünk is rajta. Hallgathatjuk más kultúrák bölcsességét, értékeit, művészetét és tudományát. Ebben nagyon sok kincs is van.

A püspök úr sokszor kritizálta a kapitalizmust, így hát adódik a kissé talán világnézeti kérdés: mennyire egyeztethető össze a kereszténység és a szabad piac? Lehet-e kapitalizmust csinálni keresztényi elvek mentén?

A kereszténység magát a magántulajdont mindig is jónak tartotta, mégpedig azért, mert biztosítja az egyén szabadságát. Ha egy családnak van egy kicsike telke, háza és pénze, akkor már van némi mozgástere, amivel szabadon alakíthatják életüket, jövőjüket. Ha ezt elveszik az embertől, akkor emberségében nyomorítják meg. Éppen ezért a kommunizmust, a magántulajdon eltörlését az egyház mindig is negatívnak és rossznak tartotta.

Pedig Tamás Gáspár Miklós éppen most örvendezett egy interjújában, hogy szerinte sok marxista fiatal jön haza nyugatról...

A kommunizmus történelmi bűnei borzalmasak. Körülbelül 100 millió ember halt meg a kommunista diktatúrák felépítése és működtetése során. Csak a Szovjetunióban mintegy 20 millió ártatlan embert öltek és kínoztak meg a kommunista diktatúra érdekében. Kínában és másutt is borzalmas véráldozatokba került, s így a történelem igazolta az egyház ősi bölcsességét. A kommunizmus embertelen, hiszen nem tartja tiszteletben az ember szabadságát és legalapvetőbb jogait. Embertelen, mert gyűlöli a vallást és az Istent, aki az emberi méltóság legfőbb és egyetlen végső megalapozója. Ám az, hogy az egyház elítéli a kommunizmust, még nem jelenti azt, hogy a kapitalizmust egy teljesen helyes rendszernek gondolná. II. János Pál pápa mindig úgy fogalmazott, hogy van egy harmadik út. Ferenc pápa is nagyon éles szavakkal szokott fogalmazni a mai vadkapitalizmussal szemben, amikor azt mondja, hogy ez a gazdasági rendszer öl, emberek és családok életét nyomorítja meg. Jelenleg a világgazdaság rendkívül igazságtalan. A világ lakosságának leggazdagabb 20%-a fogyasztja el a Földön megtermelődő javak –ásványkincsek, élelem, energia – mintegy. 84%-át, míg a legszegényebb 20%-nak csupán 1,4%-a jut. A Zürichi Egyetem kutatása szerint a Föld magántulajdon vagyonának mintegy 40%-át 147 cég birtokolja, és ha el tudnánk jutni a tulajdonosokig, akkor talán még kisebb lenne ez a szám. 

Mit javasol ezzel szemben? Netán állami beavatkozással kéne kiegyenlíteni a világvagyon eloszlását?

Az egyház azt gondolja, hogy a magántulajdonhoz való jog nem egy mindenek feletti jog. Felette áll a minden ember megélhetéséhez való joga. A Föld javainak a végső tulajdonosa a teremtő Isten, aki alkotta, és aki minden embernek szánta ezt a gazdagságot.

A Föld végső tulajdonosai nem a milliárdosok, hanem minden ember.

Ezt nevezi úgy az egyház társadalmi tanítása, hogy „a javak egyetemes rendeltetése”. A magántulajdon jogának korlátozása sajnos teljességgel hiányzik mai jogrendszerünkből, jelenleg a magántulajdon mindenek feletti, korlátlan jog, és ez rendkívül kártékony. A tőke jelenleg igen kevesek kezében koncentrálódik, így a haszon is kevesek kezébe jut, és e miatt az egész világgazdaság újra meg újra válságokon megy át. Néhány embernek ez a gazdasági berendezkedés nagy döntési hatalmat ad a világ alakításában, emberek százmillióinak viszont korlátozza a döntési lehetőségeit. Ha mára sikerült odáig eljutnunk, hogy senkinek sem lehet magánhadserege, hanem azt egy állami monopóliumnak tekintjük, akkor éppígy a magántulajdonra is ki kellene találnunk korlátokat. Például meg lehetne határozni, hogy milyen típusú javakból mennyi lehet maximum egy ember birtokában, vagy melyek azok a javak, amelyek sosem állhatnak magántulajdonban – gondolok például az ivóvízre. Hasonlóképp ki kellene találni komoly vagyonadókat a föld leggazdagabbjai vagyongyarapodásának megakadályozására. 

Sokan a keresztény értékekre leselkedő veszélyként tekintenek a populizmusra. Keresztényi szemmel mit lehet elmondani a Trump-jelenségről és az európai nacionalista fellendülésről?

A demokratikus jogrendszer szükségszerű következménye, hogy nagy tömegeket kell meggyőzni a választásokkor. Ennek eredménye, hogy nem nagyon lehet árnyalt gondolatokat, bonyolult okfejtéseket átadni, egyszerűen kell fogalmazniuk a politikusoknak. Ez önmagában nem is baj, lehetséges egyszerű igazságokat hitelesen átadni, ez még nem tekinthető negatív populizmusnak.

A lényeg, hogy az üzenet valóban igaz legyen, akkor is, ha leegyszerűsített.

Hiteles értékeket kell átadnia, amelyek az emberek kibontakozását segítik. Fontos, hogy nagyjából teljes legyen a kép a valóságról, még akkor is, ha egyszerűen, de fontos alaptényeket kell feltárni. Ebben nagy szerepe kellene, hogy legyen a médiának, mely segíthetne megérteni a közéleti viták hátterét és tényeit. 

Karácsonyhoz közeledve sajnos elharapózott a feszültség, az erőszak Budapest utcáin, magasra szökelltek az indulatok. A püspök úr milyen üzenettel biztatná olvasóinkat karácsony ünnepén?

A karácsony nem az ajándékok ünnepe, nem a fogyasztásé, de még csak nem is egyszerűen az emberi szeretet ünnepe. Az emberi szeretet néha nagyon gyarló, véges, sebzett. Nem önmagunkat ünnepeljük karácsonykor, hanem az Isten szeretetét. Azt ünnepeljük, hogy létünk nem értelmetlen: nem csak úgy magától jött elő a semmiből ez a gyönyörű hatalmas világmindenség, nem csak úgy magától sarjadt elő az élettelenből az élet, az élők közül pedig az ember. Létünknek oka van, a Teremtő bölcsessége és jósága áll a világ titka mögött, Őbelőle vagyunk. Arra lettünk teremtve, hogy az életünk kiteljesedjen és boldog legyen. Nem elég, hogy az utcák és a kirakatok ragyognak, a szívünknek és a családjainknak is ragyognia kellene. Ezt csak a Teremtő fényével lehet meggyújtani. Kívánom a Mandiner minden kedves olvasójának, hogy az ünnep napjain nyissák ki szívüket felfelé, és próbálják meg a teremtő Isten békéjéből, szépségéből eredő fényt beengedni az életükbe.