Szombathelyi Egyházmegye

Az egyházi év: a nagyböjti idő


Az egész egyházi év csúcspontja az Úr Jézus szenvedésének és feltámadásának húsvéti szent három napja, mikor is Krisztus halálunkat halálával megtörte, és az életet feltámadásával újjászerzette. Ezt a nagy titkot, misztériumot ünnepeljük minden vasárnap, de különösen is a húsvéti ünnepkörben. A húsvéti ünnepkör a húsvéti időből, és az azt előkészítő nagyböjti időből áll. Az ősegyházban a nagyböjti idő mindenek előtt a keresztségre való felkészülés utolsó szakaszát jelentette, és a nagyböjti liturgia hangolta és hangolja mai is a húsvéti misztérium megünneplésére mind a keresztelendőket, mind a hívőket, akik visszaemlékeznek keresztségükre és bűnbánatot tartanak.

A nagyböjti idő hamvazószerdától nagycsütörtök estig, a szentmise megkezdéséig tart. A nagyböjtöt megnyitó szerdán hamvazás van, és szigorú böjt. Az időszak vasárnapjait nagyböjt első, második, harmadik, negyedik, ötödik vasárnapjának nevezzük.

Nagyböjt valamennyi napjának saját liturgikus szövege van, ezért a szentekről legfeljebb megemlékezés vehető, kivéve Szent Mátyás apostol ünnepét (febr. 24.), valamint Szent József (márc. 19.) és Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony – márc. 25.) főünnepét, amelyeket liturgikus rangjuknak megfelelően ülünk meg.

Nagyböjt első és második vasárnapján az Urunk megkísértéséről és színeváltozásáról szóló evangéliumi szakaszokat halljuk, a további vasárnapon János vagy Lukács evangéliumának sajátosan a nagyböjt gondolatvilágához kapcsolódó részei kerülnek felolvasásra. Az ószövetségi olvasmányok az üdvösség történetére vonatkoznak, minthogy az a nagyböjti hitoktatásnak egyik sajátos tartalma: megismerni annak a hitnek a történetét, amelynek a keresztség szentsége által mi is részesei lettünk.

Nagyböjt kezdetétől a húsvéti virrasztásig nem mondunk Allelujá-t, és nem énekeljük a Dicsőséget. Nagyböjt negyedik vasárnapját és a fenti két főünnepet kivéve nem szabad az oltárt virággal díszíteni, a hangszerek használata pedig csak az ének kíséretére van engedélyezve.

Nagyböjt hatodik vasárnapja a nagyhét kezdete: virágvasárnapnak, vagyis az Úr szenvedésének vasárnapjának nevezzük. A liturgia kettős arcot ölt ezen a napon: a szentmise elején Jézus Krisztus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, miközben körmenetet tartunk a megszentelt barkákkal. Az evangéliumban azonban már a szenvedéstörténetet, a passiót halljuk, előretekintve nagypéntekre.

A nagyhéten tovább emlékezünk Krisztus Urunk szenvedésének történetére. E hét valamennyi napját a „nagy” jelzővel illetjük. Nagycsütörtök délelőtt a püspök együtt misézik papjaival. Közben megáldja a szent olajokat és megszenteli a krizmát.

Nagycsütörtök estével véget ér a nagyböjti idő, és megkezdődik az Úr szenvedésének és feltámadásának húsvéti szent három napja, mely az egész egyházi év csúcspontjaként tündöklik. Amiként a vasárnap csúcspontja a hétnek, úgy csúcspont a húsvét ünnepe is a liturgikus évben.

A nagycsütörtök esti szentmisén az utolsó vacsorára emlékezünk. Közben elhalkulnak a hangszerek és a harangok, és csak húsvét éjjelén szólalnak meg ismét. A homíliát a lábmosás szertartása, az áldoztatást az Eukarisztia más őrzési helyre vitele, az oltárfosztás és a virrasztás követi.

Nagypénteken - és ha lehetséges, nagyszombaton is, a húsvéti vigíliáig - böjtöt tartunk. Ezen a napon nem mutatunk be szentmisét, Urunk szenvedését ünnepeljük igeliturgiával, kereszthódolattal és szentáldozással.

Nagyszombaton Urunk sírjánál időzünk, az ő szenvedéséről és haláláról elmélkedünk.

Húsvétvasárnap az éjszakai virrasztással kezdődik. Húsvét vigíliáját, vagyis azt a szent éjszakát, amelyen feltámadt az Úr, Szent Ágoston szavai szerint „valamennyi szent vigília szülőanyjának” tekintjük. Ezen az éjszakán virrasztva várjuk Krisztus feltámadását: az ünnepélyes kezdetet igeliturgia, a keresztségi liturgia, az Eukarisztia liturgiája, végül a húsvéti körmenet követi; nappal pedig ünnepi szentmisét mutatunk be. A szent három nap húsvétvasárnap zsolozsmájának Esti dicséretével fejeződik be.

Szerző: Ipacs Bence