Böde-Zalaszentmihályfa (Szent Mihály ) fília
Zalaegerszegi Esperesi Kerület
Böde
Templom titulusa: Szent Mihály
Telefon: 06-92/370-315
Honlap: www.teskandiplebania.hu
Teskánd (Szent Család) plébániáról látják el.
| évszak | vasárnap |
|---|---|
| nyáron | 2. és 4. vasárnap 11:30 |
| télen | 16:00 |
Böde község Zala megye északi részén Zalaegerszegtől 13 km-re nyugatra fekszik. Első írásos említése 1407-ben: Bede. A település neve személynévből keletkezett magyar névadással. Alapjául szolgáló személynév a Benedek becéző alakja: Bede ill. Böde.
Árpád kori római katolikus temploma a Bödébe vezető út mentén Böde és Zalaszentmihályfa faluk között jobbra egy dombon emelkedik. A román stílusú, Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt templom a XIII. század elején 1220 körül épült. A török időkben elpusztult épületet később gótikus stílusban átalakították, majd elpusztult szentélye helyén a XVIII. században 1750-ben újat emeltek és megnagyobbították, barokk stílusban. Fennmaradt írásos oklevél csak 1424-ben említi. A következő nagyobb renoválásra 1923-ban került sor. Az 1966-ban végzett műemléki kutatás után helyreállítása, 1970-71-ben történt meg. Restaurálták, s a középkori elemeket újra láthatóvá tették.
A templom legendája
A kos- és a tehénfej a néphit szerint nem véletlenül került a templom tornyának ablakába. Az ország török megszállásának valamely esztendejében, amikor a török csapatok Bécs irányába vonultak, a romos templom tövében legeltette egy pásztor a nyáját. A katonáktól félve elbújt az állatok közé, és megfogadta, ha ép bőrrel megússza a találkozást, akkor helyreállítja a templomot. A juhnyáj és a pásztor emlékét őrzi a kosfej.
Egy másik hasonló monda is él a nép körében, miszerint még előbb a tartárjárás idején egy henteslegény rejtőzött el a dombok között az ellenséges katonák elől. S később hálája jeléül építette a templomot. A kos- és a tehénfej pedig foglalkozásának jelképei.
Régészeti kutatások eredménye
E történetnél azonban hitelesebb adatokkal is szolgál az 1220 körül épített kis templom művészettörténeti kutatása, melyet az 1960-as években végeztek el a régészek. Nem tudjuk pontosan, ki építette a templomot, ki volt a kegyura. A szomszédos két település közül Böde 1407 óta, Szentmihályfa pedig 1410 óta szerepel az okiratokban, azonban ezen települések a régészeti adatok bizonysága szerint már a XI. századtól léteztek.
A templomhajó déli falán lévő három félköríves, tölcsérbélletű ablak és a nyugati torony kettős ikerablakai tisztán megőrizték eredeti formájukat, a templom más részletei magukon viselik a későbbi átalakítások nyomát. Az épület legizgalmasabb része a nyugati oldalon emelkedő zömök, négyzetes alapterületű harangtorony, amelynek kétharmad része a hajó belsejében áll, egyharmada a homlokzat elé ugrik, félköríves boltozatával előcsarnokot képezve a nyugatról nyíló bejáratnak.
A torony kettős ikerablakának Bödére néző oszlopfőin találjuk a műemlék építéstörténetileg érdekes és a népi legendák alapjául szolgáló részletét, a Biblia áldozati állatait megszemélyesítő kos- és tehénfejet.
Nyugati kapuját kőfaragás díszíti. A kapubejárat bélletének díszítése sajátos románkori értékek hordozója. A faragó mester fantáziáját dicséri, hogy a díszítés nem egyforma, mindkét oldalon más a csavarmenetes faragás, s az oszlopok felső végét díszítő növényi indákból font ornamentika ugyancsak különbözik a két oldalon. Az is ritkaságnak számít, hogy az oszlop csavarmenetének díszítése a félmagasságnál motívumot vált.
A kapu fonatos timpanondísze a honfoglalás kori szíjvégek mintázatát illeszti a félköríves ajtókeretre. A timpanon belsején lévő faragott kövön Isten báránya látható a kereszttel.
A torony belső sarkai két oszlopon nyugszanak, egyúttal urasági karzat alappillérjeiként szolgálva. A belsejében lévő keleti toronyfal az alsó szinten három félköríves nyílással (közepén egy nagy, kétoldalt két keskeny) kapcsolódik a templomtér belsejéhez, könnyed, áttört toronyaljat képezve. E toronyalja fölötti részt az alsó nyílásritmusnak megfelelően ismét nyílások tagolják, így a torony első szintje szabályos karzattá válik. Ez a karzat egészen a torony nyugatin faláig tart, teljes mélységében
Az 1755-ös Canonica Visitatio okirat fontos adatokat tartalmaz a templom története szempontjából. Miszerint a templomot régi romokon újjáépítették és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. Erről tanúskodik a diadalív felett lévő középkori felirat is.
A templom bejelentkezéssel látogatható!
Ki gondolná, hogy ennek a falusi viszonylatban szokatlanul pazar templomnak az építését
hosszú huzavona előzte meg a zágrábi érsekség és a kegyúr között. Az érseki levéltár
anyagában több olyan vizitációs jegyzőkönyv van, amely szorgalmazza a templomépítést.
1750-ben az egyházi hatóság a kegyurat és népét interdiktummal fenyegeti, ha az
elszomorító állapotban lévő régi templom helyett nem építenek újat. A fenyegetés megtette
hatását, mert Szapáry József benn a várban új nagy templom építtetésébe kezd.
A kialakult helyzetet némiképpen megvilágítja az a tény, hogy az elszegényedett várbeliek
és falusiak képtelenek voltak anyagi áldozatot vállalni, azonkívül megosztottak voltak,
hiszen a vár lakói a katolikus vallást, a falu népe pedig hol evangélikus, hol meg a
református hitet követték. A plébániának csak rövid időre volt egy-egy plébánosa, többnyire
a hívek lelki gondozását a környék papjai (Páka, Tormafölde, Szentmiklós) látták el. Az
1691. évi Kánoni Vizitáció a plébánosról azt írja, hogy a hívek szeretik, de nem segítik. Ez a
néhány dolog magyarázza, miért kellett fenyegetéssel kicsikarni az építkezést.
1 760-ra már befejeződött a templom építése, és elkezdődhetett belső díszítése, me ly gróf
Szapáry Péter igényességét tükrözi. Három év múltán teljes díszében, gazdagon felszerelve,
kitűnő grazi orgonával várja a híveket. A Szapáry család alaposan kitett magáért, hiszen
kincset érő ornátusokat, kelyheket, cibóriumokat adományozott a templomnak. Sajnos,
ezeknek nagy része napjainkra eltűnt.
A templomot csodálva először a főoltárt vegyük szemügyre. A szobrok alkotója kiváló
művész volt. A kálváriajelenet megrendüléssel, döbbenettel tölti el a szemlélőt. Krisztus
holtan függ keresztjén, tövében a Fájdalmak Anyja siratja szent Fiát. Ott áll János is, a
szeretett tanítvány, akinek szemeiből nemcsak a mesterét veszített apostol szomorúsága
árad, hanem a részvété is Mária iránt. Szinte még ott cseng fülében: "Ime a te anyád."
A keresztet átölelve egy különös szépségű nőalakot is láthatunk. Róla mondta a Megfeszíttett: "Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett." Ez a határtalan szeretet győzte le
Mária Magdolnában a félelmet, ez a szeretet vitte őt oda, ezzel a szeretettel szorítja most
magához a szégyen fáját.
Az egyszerű szépséggel jellemezhető a szentély egységes liturgikus berendezése. Az oltár,
a papi szék, az olvasóállvány jól illeszkedik a tér hangulatába. A téglaburkolat és a kő
természetessége jól harmonizál, akárcsak a hajó tölgyfa padjai és a kazettás mennyezet.
A templom védőszentjét ábrázoló, festett fa, múlt századi Szent Mihály szobrot a diadalív
baloldalán konzolra állítva helyezték el.
Templomunk külső képe már nem mutat ekkora összhangot. Ez azzal magyarázható, hogy
tornya aránytalanul zömök, de eredetileg nem így festett, hiszen egy emelettel magasabbnak készült. Ha hozzágondoljuk az; elpusztult részt, elképzelhetjük arányos szépségét. így,
csonkán is szemet gyönyörködtető, különösen a helyreállított, faragott állatfejjel díszített
hármas ablakok miatt. Ezeket az állatfejes (tehén, kos) vállköveket másodlagosan beépítették a barokk korban a falakba, ahonnan a restaurálás folytán emelték ki és építették be
eredeti helyükre. így került vissza a bélletes román kapu legszebb dísze is, a timpanon
domborműve. Ennek díszítő elemei: a félkörívben húzódó, egymásba fonódó inda,
melyből levelek hajlanak vissza, és az alul látható szalagfonat. A domborművön a Bárány
kereszttel a Megváltó szimbóluma, valamint a sas és az oroszlán. János és Márk evangélista
jele fedezhető fel.
Ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi ezt az eldugott kis templomot, életre szóló
élményben lesz része.
