Szécsisziget (Szent Kereszt) plébánia
Lenti Esperesi Kerület
8879 Szécsisziget, Rákóczi Ferenc u. 1.
Templom titulusa: Szent Kereszt
plébános: Végi Csaba
Telefon: 92/376-039
Ellátja még:
- Tornyiszentmiklós (Szent Miklós) fília
- Lovászi (Sarlós Boldogasszony) fília
- Iklódbördőce (Fatimai Szűzanya) fília
- Kerkaszentkirály (Segítő Szűzanya) fília
- Dobri (Szent Kereszt) fília
- Tormafölde (Keresztelő Szent János fejvétele) fília
- Kerkateskánd (nincs - misézőhely kultúrházban) fília
- Lovászi - kápolna (Szűz Mária keresztények segítsége) kápolna
évszak | vasárnap |
---|---|
nyáron | 10:00 |
télen | 10:00 |
Tóth Zsuzsanna: a szécsiszigeti plébániatemplom története
Barokk szoborcsoport és Maulbertsch-utánzó freskók ( Szombathelyi Egyházmegyei Kalendárium 2012.)
A szécsiszigeti Szent Kereszt-plébániatemplom a magyar-szlovén határszél
egyik legszebb temploma, mely a Szombathelyi Egyházmegye támogatásával,
EU-projekt keretében 2011 nyarán külsőleg megszépült.
A kis zalai település plébániatemploma, a mellette álló egykori Szapáry-Andrássy kastély, a revitalizált régi malom egyre több látogatót vonz, akik egyúttal biciklire pattanva a környék természeti szépségeit is bejárják. Az értékes barokk templom és a mögötte levő
kastély – ma turistaszállóként is üzemel –a hajdani nyugat-dunántúli Szapáry grófi
családnak köszönhető, akik az épületegyüttest 1750-60 között felépítették. A település a Szombathelyi Püspökség megalapításáig a Zágrábi Püspökséghez, azon belül a Bekcsényi Főesperességhez (ma Becsehely) tartozott.
A kalandos múltú templomról és településről ez eddig sajnos semmiféle monográfia nem készült, pedig jelentős művészeti-történelmi értékekkel rendelkezik.
Az egytornyú, lantablakos, tipikus dunántúli barokk templomba belépve a sok
szép szobor, a freskók már gyerekkoromban lenyűgöztek, amikor a környékben
nyaralva felfedeztem magamnak a határszéli táj szépségeit. Nem véletlen, hogy
osztrák-bajor művészeti értékek később mint művészettörténészt és újságírót tovább
foglalkoztattak. A szécsiszigeti templomban háromféle művészeti hagyományt lelhetünk fel. A plasztikus oltármegoldás, a freskók és az orgona mind a nyugat-dunántúli barokk
művészet osztrák-bajor kapcsolataira utalnak. Az oltártérben, a főoltáron megrendítő
keresztre feszítési jelenet látható. A kereszt alatt a fájdalomtól megtört Szűz Mária és János apostol állnak. Az oltártérben, a kőíven térdelő apostolok láthatóak. Péter kezében kulcsokat tart, András nagy keresztre támaszkodik. Az oltártér mögötti uradalmi karzat ablakai barokk díszítésűek.
A körbejárható főoltár alakjai és a szentély fából készült szobrai a Bécsben tanult neves bajor szobrász, Philipp Jakob Straub (1706-74) fából faragott munkái. A drámai ihletettségű kálváriacsoport az ún. „Theatrum sacrum” ábrázolások közé tartozik, melyekből Magyarországon csak kevés maradt fenn. Hasonló, mély emberi érzéseket
kifejező, élethű ábrázolások találhatóak Fertőszentmiklóson, Kópházán, Győrben, Budapesten, Egerben és a felvidéki Jászón. Másik ritkaság a szécsiszigeti főoltár mögötti purgatóriumjelenet, mely a meghalt lelkek kétségbeesett igyekezetét mutatja, amint Istenhez szeretnének feljutni a tisztítótűzből.
Philipp Jakob Straub akkor gráci udvari szobrász volt, s valószínűleg Stájerországban ismerte meg Szapáry grófot, akinek Grácban háza volt. A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry grófi család 13 tagjának sorsa kapcsolódott a történelem folyamán szorosan Stájerországhoz.
A szécsiszigeti uradalomból a 18. században rendszeresen vittek Grácba gabonát
és bort is eladni. A szobrász két másik híres alkotása Szent Rókus és Sebestyén
1757-ben faragott szobra, a közeli egervári templomból a budapesti Magyar
Nemzeti Galériába került. Noha Straub művészete Magyarországon kevésbé ismert,
számos szobra található Stájerország különböző templomaiban, Grácban
és kisebb településeken egyaránt. Egy a közös bennük: mindenütt kiváló minőségű,
kifejező erejű szobrokat találunk, melyeket ma is megcsodálhatunk.
A freskók a kevésbé ismert bécsi festő, Johann Pöckel (Pöckl) munkái 1763-
ból, akinek a neve az egyik freskón látható is. Több festmény meglepő hasonlóságot
mutat a nagy festőpéldakép, Franz Anton Maulbertsch néhány évvel
korábbi, sümegi freskóival. Ez nem véletlen! Kutatásaim során az utóbbi években
kiderítettem: a kevésbé ismert Pöckel mester Franz Anton Maulbertschnek, a
Sümegen dolgozó festőfejedelemnek az ismeretségi köréből származott! A sváb
festő három segéddel dolgozott, de a tanulmányok sajnos, nem említik a harmadik
segéd nevét. Azt tudjuk, hogy Johann Pöckel Maulbertsch-csel egyidejűleg
családostul Sümegre érkezett. Minden bizonnyal figyelemmel követte a nagy mestert.
Pöckel a festésen kívül megszerette a sümegi borokat, s vincellérkedett is.
A piktornak a sümegi időszak alatt 3 gyermeke született, egy pedig meghalt. Egy
sümegi adóív 1779-ben Pöckel feleségét özvegynek nevezi, tehát festő férje már
elhunyt. Szécsiszigeten kívül Pöckel mester valószínűleg dolgozott még Balatonkeresztúron
és Segesden is.
A barokk orgonáról a szakemberek ma is elismerően beszélnek. Hangzása a
neves gráci orgonaépítőt, Anton Roemert dicséri, aki 1763-ban megépítette. Az
orgona mögött Pöckel bájos, pasztell színű falfestménye látható, mely a zenélő
angyalokat ábrázolja. Az orgona a neves gráci cég egyetlen olyan orgonája, amelyet
nem építettek át. Nemrég mindössze némi karbantartáson esett át, hogy eredeti
szépségű hangján csendüljön fel.
A templom legrégibb szobra egy középkori, fekete Szűz Máriát a gyermek Jézussal
bemutató faragás. Szépen sikerült a tiroli stílusú Lourdes-i Szűz Mária oltár
is, mely 1900 körül került a templomba.
A szécsiszigeti kastély helyén eredetileg egyszerűbb vár állt. A Kerka mocsaras
területén épült egykori palánkvár sok törököt látott. A középkorban Lenti elővára
volt. A legnagyobb veszteség akkor érte a falut, amikor a török csatározások következtében 1631-57 között 191 lakos meghalt, míg további 36 török fogságba
került.
A templomépítő egyik őse, a törökverő Szapáry Péter élete német, osztrák és
magyar írók jóvoltából bekerült az irodalom-, színház- és zenetörténetbe is. Az
irodalmi műveket 1817-től adták ki Bécsben, Budapesten és más országban. A
törökverő, 17. századi, történelmi alapokon nyugvó Szapáry-monda a hazaszeretet,
hűség, a barátság és önfeláldozás szép példája. Leginkább Lipták Gábor
mondagyűjteményéből ismerhetjük. A drámai történet versre ihlette Szabó Lőrincet
is.