Csörötnek (Örök Ige) plébánia
Őrségi Esperesi Kerület
9962 Csörötnek, Templom u. 2.
Templom titulusa: Örök Ige
plébános: Takács Gyula Dr.
Telefon: 94/440-351
Ellátja még:
- Rábagyarmat (Jézus Szíve és Szent Lambert) fília
- Magyarlak (Szent Kereszt felmagasztalása) fília
- Rátót (Árpád-házi Szent Erzsébet) fília
- Vasszentmihály (Szent Mihály főangyal) fília
- Rönök (Szent Imre) fília
- Nemesmedves (misézőhely nincs) fília
| évszak | hétfő | vasárnap |
|---|---|---|
| nyáron | 16:00 | Ünnepnap is 9:30 |
| télen | 16:00 | Ünnepnap is 9:30 |
Takács Gyula: Az Örök Ige temploma Csörötneken – Szombathely, 1989
Vas megye területén a templomok és miséző helyek száma – jelenleg – 215. Közülük
a második világháború óta 8 templom, illetve kápolna épült. Ezen építmények egy része eredendően templomnak készült, másik csoportjukat más funkciójú épületekből
alakították át. Ez utóbbi csoportba tartozik a répcelaki imaház (1986), a daraboshegyi és hegyhátsáli kápolna (1988: elhagyott iskolaépületek voltak ezek); illetve a bajánsenyei kápolna (1989).
A háború után emelt Vas megyei templomok a következő településeken épültek: Vassurány (1949), Szombahely-Kámon (1950- 51), Magyarlak (1960) és Csörötnek (1983-85).
A csörötneki templom építésze Fazakas Péter, parktervezője dr. Józsa Miklósné. A képzőművészeti alkotások Lesenyei Márta és Kiss Sándor munkái. A templom alapterülete 360 m2, beépített térfogata 2100 m3.
A templom építészeti munkálataiért Fazakas Péter nívódíjat kapott.
A templom intenzív és évek során tartó meditációból formálódott. Úgy mondhatnók: "kőbe öntött elmélkedés". Mivel a templom forrása meditáció, az objektum maga is felöltötte és viseli a meditáció jellegét. Ezért a templom megismeréséhez és megértéséhez ezt a meditációs alapgondolatot vázolom fel és annak tükrében mutatom be a templomot.
A Templom – ősidők óta - az ókori Közel-Kelet ősi kultúráiból feltárt településszerkezetek tanúsítják - középpont volt: a település centruma és az élet fókusza.
Az Örök Ige csörötneki temploma is Középpont: kozmikus centrum és egzisztenciális fókusz pont.
A Rába folyó mentén szaladó úttól alig száz méternyire zöld rét közepén, mezőktől ölelten ölelten áll. A túloldalon már emelkednek az Alpok végső hírnökeiként idáig nyúló dombok - és ég felé emelik a tekintetet, a tekintetet, amely évente egyszer, általában épp Emmánuel napján (márc. 26.) a havas csúcsokig lát a kitisztult légen át. A magasság üzenetét súgják a dombokra kapaszkodó erdők lombjai, a végtelen magasság felé mutatnak föl a hófehér hegyek. A Rába folyó időnként medret átlépő árja pedig
mélységről beszél zúgó hangjain. - Középpont tehát ahol a templom áll: kozmikus centrum. Mélység és Magasság találkozó helye. Folyók, áradó vizek - hegyek, havas csúcsok. Zöldellő rét, virágos füvek - és a kéklő, a napfényes vagy csillagos ég.
Az ember életterének is középpontja ez a hely. Utak célpontja. Rábagyarmat felől érkezve, kis vízmosást áthidaló hídról, ahol az út már nyílegyenesen a faluba vezet, az út tengelyében ott áll a harangtorony. A falu másik bejáratán, Rönök felől érkezve, a Rába hídjáról a táj fölött lebegő kupola és torony képe fogad. Magasba emelt kereszt köszönti az utak vándorát, a hídon átkelőt. Az emberélet útját hívja önmaga felé
a Kereszt: toronyiránt - egyenest. A templom az átkelő emberélet 'hídja' lesz.
A templom útjára lépve, ahhoz közeledvén egyre hatalmasabbá válik az épület. Fehér tömbje betölti a teret: mint kotlós csibéit, úgy gyűjti falai közé az érkezőt, miután a torony tövében megállót már egész parányra kicsinyítette az ámulat. Egyszerű szívet ad; mert az Úr Házába csak a tiszta szív mehet, csak az áhítat, akik "olyanok lettek, mint a kicsinyek".
Forráshoz érkezünk. Fény forrása ez a hely, és életé. A falu szalagszerű, elliptikus rendezésű szerkezetének fókuszpontja van itt. Fókuszpont és forrás: hozzá tartozik, de fölötte áll, és létében megelőzi, noha késve született - oly sok megtört remény után. Szinte váratlanul. Valakinek Ajándékaként. Valakinek, aki kőből fakasztott vizet, és sóvárgó népének enyhületet adott. Azon a reggelen, amikor az építési hatóság engedélye megérkezett, - húsvét hete volt - az aznapi szentmise zsoltárversében
ezeket a szavakat kaptuk: "A kő, amelyet félredobtak az építők, alapkő lett Istenünk
hámban. Az Úr művelte mindezt: csodatettét ámulva nézzük".
Találkozópont ez a hely. Régmúlt nemzedékek reményei, alig pislákoló vágyai ide tekintenek. A jelenlévők öröme és jövő korok majdan itt fakadó hite - e hely. A rég elmentek a messzi jövőből érkezendőkkel együtt vannak itt. Együtt azokkal, akik a jelen letéteményesei.
A falu itt már egész elvékonyodó vonal, csak fél utcasor. Az élet már-már búcsúzik. Átadja helyét az enyészetnek. A temetőkert a domb lábához simul a templom túloldalán. Élet és halál határmezsgyéjén áll a templom: az emberlétezés fókuszán.
A Kert
A templom lépcsőjéhez apró kerten át érkezünk. A kert - az Isten-barátság ősi jelképeként - az Éden reminiszcenciáit idézi fel. A föld sarából jővén az Isten-jelenlét tiszta kövére - a templomba, mint mennyei Jeruzsálembe - 'kerten’ át lép az ember. A kert csendre int, mert az Úr szellőnél halkabban beszél barátaival. A kert békéssé teszi a szívet, ünneplős hangulatot ad. Elfeledve ami mögötte van, a kitűzött cél felé siet, aki a kerten át érkezik: "Az Úr házába megyünk!" A kert elválaszt a világ zajától. A lélek az Isten-jelenlétbe merítkezik. Kora tavasztól késő tavaszig virágos fonal szegélyezi a zöld pázsitot. De még télen is érett piros bogyók ünnepi színe és örökzöld levél.
Középütt hármas járdasor siet az öt lépcsőfokig, melyen föllépve - a szívet is fölemelni tanít - megállunk a kapu előtt.
A Kapu
Megállni kényszerít. Mielőtt átléphetnénk a küszöböt, mérlegre teszi az emberszívet. Mély fényei vagy izzón parázsló tüze, mit a fénylő bronztáblák árasztanak, meghökkentenek: "Vesd le sarud! Szent a hely, hova a következő lépéssel érkezel".
A Kapu Krisztus szimbóluma, és a templomé. Mint csatos imakönyv fedele ez is rézveretű. Bronztáblák sorolják az érkezőknek a Szentírás 72 könyvének nevét. E szent írások - e könyvek oly finom lehelettel, olyan mély szeretettel rajzolt betűi sugallják - jóságról tesznek tanúbizonyságot. Olyan jóságról, amely jóság abban áll, hogy Isten úgy szeretett minket, úgy is szeretett, hogy szólt hozzánk. A templom bemutatkozik itt. Megmondja nevét: az Ige Szentélye. Azt a jóságot hirdeti, amelyben Isten úgy határozott, hogy velünk mint barátaival beszél. A kapu az Ige Szentélyébe vezet, az Örök Ige otthonát őrzi. Az Ige otthona a Szent Könyvek is, ezek is 'templomok'. Templomunk pedig ily módon a Biblia 'képmása' lehet.
A Kereszt
A templomot uralja és sokszorosan átszövi a kereszt jele. Az épület kereszt alaprajzú. Kupoláján 3 méter nagyságú nyitott kereszt aranyozottan tündököl. A négy oromfalon egy-egy kereszt áll. A főhomlokzat oromkeresztje egy bizonyos pontról szemlélve épp beleilleszkedik a kupola keresztjébe. A toronynak mintegy ruhájává válik a kereszt alakú téglák csipkézete, és szinte imádkozó kéz mozdulatával emeli az ég kék magasába a kereszt jelét. A kapu Szentírás könyveit soroló bronztábláit keresztek ékesítik és keresztek tartják a táblákat a kapu túloldalán. A templomba lépve lenyűgöz a szentélyfalon, a középhelyen magasodó 5 méteres kereszt, amelyről 2,7 méter nagyságú bronz Krisztus néz reánk. Kitárt karjának folytatásaként a templom oldalfalain 18 lángjelű kereszt füzére fonja körül a hívők gyülekezetét. A templomtól balra tégla – és kőalapra állított fakereszt a templom alapításának emléke. A templom alapkőletételekor a leendő oltár helyén felállított kereszt magán viseli a templomépítés ünnepélyes elkezdésének dátumát: 1983. március 25. Ez a nap a Kereszthalál 950 éves jubileumára meghirdetett szentév megnyitása volt. E nyitány jegyében a templom egész építései munkáját Krisztus kereszthalálát ünneplő szentévi szent műként fogtuk fel.
A kereszt jelének sokszoros jelenléte abban lel magyarázatot, hogy a kinyilatkoztatás megfogalmazásaként nem találtunk alkalmasabb jelet, mint a kereszt. Krisztus keresztje Isten hozzánk forduló megnyilatkozásának középpontja és célja, csúcspontja és teljessége. A kereszt a kinyilatkoztatás 'alapnyelve'. Ezt az alapnyelvet szólaltatja meg a templom sokrétű kereszt-világa. A templom, mely a Kereszt szentévének jegyében épült, maga is hatalmas keresztté formálódott. Legfőbb pontjain hangsúlyozott keresztek vonják magukra a figyelmet. S a kereszt kiáradását jelenítik meg a
mindenütt megjelenő keresztjelek.
Az Oltárkép
Feladata elsődlegesen megfogalmazni a templom alapgondolatát: 'Isten szól hozzánk'.
Úgy szerette Isten a világot, hogy szólt hozzá. Úgy is szerette: a szó szeretetével, a megszólítás melegéveI. Isten hozzánk való szólását az oltárkép hármas tablóban, mintegy Isten szavának hármas módozatát ábrázolva állítja szemünk elé. Az ábrázolt látvány mögött láthatatlanul, de odaértve számos 'kép' sorakozik Az egyes tabló-részletek bemutatásánál erre is kitérek.
A középső tabló a kereszt. A fő hely: az 5 méteres kereszt uralkodói trón, amelyről a 2,7 méteres bronz korpusz nem annyira függ, mint inkább közeleg. Alakja nemcsak nagypénteki, hanem átüt rajta a húsvéthajnali ragyogás. Kitárt karja nem annyira megfeszített, mint inkább megáld és békességet oszt. E kitárt kar magához hív és nyitott szemét ránk szegezve megállni kényszerít. Nem a Szenvedő.
Töviskoronát nem visel. Nincsenek szegek és sebhelyek. A Mester Ő, a Jóbarát: megszólít és
tanít. Tanít: megismerni a Szeretet Istenét. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda - az Örök Igét. Az Igent mondta ki felénk - hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3.16).
A kereszt ebben a templomban nem azt az általánosan használt teológiai szempontot akarja megfogalmazni és láttatni, amit az 'áldozat' szó fejez ki, hanem a másik teológiai pontot emel ki: a kereszt tanító beszéd. A kereszt Krisztus katedrája, amelyről elhangzik az Ige. O maga, a keresztre feszített Jézus. az Örök Ige. Önmagával tanít - úgy ahogy az Atya odaadja Egyetlenért - Isten a Szeretet: ez a kereszt evangéliuma. A kereszt szava az az esemény, hogy Isten odaadta értünk egyszülött Fiát. Isten igaz szava a kereszt. a legígéretesebb beszéd, a leghatalmasabb, mely Isten ajkán fakad; a végleges Igen, mely minden ígéretet beteljesít. A kereszt köré keretként szeretnénk felírni Szent János evangéliumának prológusát: "Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige ... S az Ige testté lett, és közöttünk élt ... E sorok keretként körülfogva értelmezik a keresztet. A kereszt nem csupán a megváltó
áldozat, hanem a kinyilatkoztatás eszköze is, Isten hozzánk való szólásának egyik módozata. Isten szólt hozzánk tettek módján, történelmi eseményekben, amelyeknek legnagyobbja a kereszt, a egész kinyilatkoztatás csúcsa és teljessége, középpontja és koronája.
A kereszt, Isten szeretetét kinyilatkoztató hatalmas eseménye mögött – a mélységi dimenzióban - még számtalan esemény sorakozik, számtalan 'odaadás'. Odaadja Isten jóságát és szeretetét, hogy övéinek oltalom legyen és szabadulás. Hányszor volt és lesz kenyér az ige, amely Isten karjából fakad. Az Atya igéje bejárja a történelem útjait, jelen van a névtelen ösvényeken. És kinyilatkoztat e tett-ige: Istent - Atyát ismerni meg.
A baloldali tabló a Hegyi Beszéd, Szent Máté evangéliumának 5-7. fejezetét ábrázoló jelenet. Fából faragott féldombormű. Isten szavak módján is beszél. Emberi szóvá is formálja szeretetét és így is Őt magát megismerni tanít. Emberi szóvá formálja a kimondhatatlan Igét megszentelt ajkakon - próféták hirdetik: a világba lép, a világosság megjelenik - sokszor és sokféleképp. És e végső korszakban, az idők
teljességében a testté lett Ige - Jézus, a Mester maga tanít, és a köré sereglő sokaság, szegények és sírók – évezredek üldözöttjei hallják: .. Boldogok ... " Boldogok, akik éhezik az igazságot, boldogok, akik étkezik az igét.
A tett-igét ábrázoló középponti tabló után itt a szó-igét látjuk: a Fiú igéjét. A mélység-dimenzió evidens: évezredek távlatából zeng az 'igévé' konszekrált prófétai beszéd, a bölcsek utat, életet és igazságot fel ragyogtató szava. A Fiú igéje, a prófétai beszéd, a bölcsek szava - a világ Világossága ez. Megszólít és hív, vezet és tanít. Övéinek jó Pásztora. Kinyilatkoztatja az Életet.
A jobb oldali tabló az Emmauszi jelenet Szent Lukács evangéliumából(24,13-35.) Az ismeretlen útitárs megnyitja a reá csodálkozók szívét. Mikor átvert keze megtöri a kenyeret, megismerik. A megismerés pillanatát ábrázolja a kép. Így is szól. Úgy, hogy a kegyelem megérinti a szívét. Gondja van arra, hogy a ’kívül’, a tettben és szóban adott kinyilatkoztatás, szeretet a szívben, ’bent’ gyökeret verjen. Isten Lelke a lélek élő lapjaira írja a törvényeket. Jézus elküldi Lelkét, hogy elvezesse az igazság megértésére tanítványait. A Szentlélek működése nélkül az Útitársat a vak szemek nem érthetik, és a béna láb őt követni képtelen, néma ajak nem tudja megvallani. A Lélek a szív bensejében lobbant tüzet, miközben odakint történnek Isten nagy tettei. A Lélek a lelkeket megszenteli. az Ige hárfájává teszi.
Kegyelmek rejtelmébe öltözött isteni beszéd, mely hangzik parttalan az idők végéig, mely eljut a szívek mélyéig. Mélyen, csendesen hangzik feltarthatatlanul. A kegyelem módján szól a Lélek igéje. A Lélek harmata nem tér vissza eredménytelen. Ez teszi termést termővé a szó-igét és a tettek szavát. A Lélek fuvallata nyomán mennyi megismerés fakad, és mennyi öröm - mennyi kinyilatkoztatás lelkek mélyein : a kegyelem ajándékai.
- Az Úr szava e három képben úgy néz reánk, hármas módon: mint
- tettekben megszólaló beszéd - az Atya igéje;
- szavakban szóló szavak - a Fiú igéje;
- kegyelemként beszélő kinyilatkoztatás - a Lélek igéje.
A tabló kereteit próféták és evangélisták, egyházatyák és Isten népének szentjei képezik.
A kinyilatkoztatott szó, hogy megszülessék és maradandó legyen, az Ige eszközöket választ magának, szolgákat, hogy bejárja általuk a választott nép történelmének évszázadait, hírnököket hogy az I. század Mediterrán medencéjének országain túl a föld határáig jusson el. A mélység-dimenzió elve alapján az Ószövetség 45 könyvének összes szent szerzőjét képviseli a négy nagy próféta, lzaiás, Jeremiás, Ezekiel és Dániel alakja a baloldali tabló belső kereteként. A jobb oldali belső keret pedig a négy evangélista, Szent Máté, Szent Márk, Szent Lukács és Szent János alakja. Ok az újszövetség 27 kánoni könyvének szent szerzőit vezetik elénk. - Az Ige eszközei ők, az Ige szolgái. Bennük konszekrálódott ember-ajkak szava, ember-kéz betűt rovó mozdulata az Örök Ige jelenlétévé.
A kinyilatkoztatott ige edénye pedig az Egyház. Az Egyház tanító hivatását jeleníti meg a külső kereteken, baloldalt a négy keleti egyházatya : Szent Atanáz, Naziánzi Szent Gergely, Nagy Szent Vazul, Aranyszájú Szent János; illetve jobboldalt a négy nyugati egyházatya: Szent Ambrus, Szent Jeromos, Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely alakja. Mindazokat képviselik ők, akik az Ige szolgáiként a Világosság hordozói a világban.
E képsorok alakjait két alapvető attitűd jellemzi. A próféták és az evangélisták alakjai zártak. Az arc befele néz, vagy egész háttal fordul az alak. Az Ige mélyét szemléli, az Ige rejtelmébe merül el. Olyanok ők, kiknek ajkát érintette az Ige parazsa, kiknek csontját járta át az Ige tűzfolyama. Egészen övéi ők: az Ige szolgái. Az egyházatyák alakjai pedig a kinyitott arcok, szólásra mozduló ajak. A világ felé a misszió küldetéstudatával tekintenek. Hirdetik az Igét. Nemzetek pásztorai ők. E kettős mozzanat, a befele néző és a kifele tekintő attitűd együttesen jelenik meg a Krisztus- alakon. A Krisztus-arc a mélybe néz: mélységes mélybe, Isten rejtelmébe merül el. De ez az Arc rám is tekint, kinyílik nekem, és kitárja felém két kezét.
A tablókat felülről keretező alakok az Isten igéjéből, mint a lélek életének kenyeréből élő Isten szent népét jelenítik meg. Életünk az Ige gyümölcse és tükre lesz. Ők élik az igét, s ezáltal hirdetik. A föld sója ők, a világ fényei. Az Ige fölé hajló népet jeleníti meg a keret felső szegélye: baloldalt Isten ószövetségi népét Mózes, Dávid és Keresztelő Szent János; jobboldalt Isten magyar népéből választott szentek: Szent
Gellért Szent Imrét tanítja, Szent István király kezében az Intelmek könyvével, valamint Szent Margit az Oltáriszentség imádásában elmerülve.
Az alsó - még üresen álló mezők - a II. Vatikáni Zsinatnak az Isteni Kinyilatkoztatásról írt szavait fogják tartalmazni: "Jóságában és bölcsességében az lsten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, melynek alapján Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben az Atyához járulnak az emberek, és az isteni természetben részesülnek. Ebben a kinyilatkoztatásban a láthatatlan lsten lángoló szeretetének gazdagságából mint barátaihoz szól az emberekhez, társalog velük, hogy őket meghívja és befogadja a saját közösségébe". (Dei Verbum konst. 2.).
Ez a mondat volt a templomot megszülő meditáció kiindulópontja. Ebből a mondatból virágzott ki az Örök Ige temploma. Annak a jóságnak hirdetésére és ünneplésére készült, amely jóságában Isten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja magát.
Az Ambó és az Oltár
Az Ambó a széttekert tekercs - az Ószövetséget jeleníti meg. Az Oltár a kinyitott evangéliumos könyv - az Újszövetség jelképe. A templom szent cselekményei, a liturgia a Szentíráson nyugszik, abból forrásozik. A Szent Írásokban kinyilatkoztatott isteni szeretet bátorít megszólítani az Atyát, imádni Őt, és kérni a Fiútól a Szentlélek ajándékait. Mind az ambón, mind az oltáron a kinyilatkoztatásra utaló idézetek állnak. Az ambón Ámosz prófétától: ,.Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására" (8,11). Az Úr szavára, az igazságra éhező és szomjazó nép gyülekezik össze itt, hogy tápláléka legyen az Isten ajkáról való ige, és örömének, és életének, vigaszának és reményeinek forrása legyen.
Az oltár-könyv lapjain Jézus utolsó vacsorai szavai állnak Szent János evangéliumából: "Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek" (15,15). Az oltár az Eucharisztia titkát hordozza magán: arra hivatott, hogy Jézus jelen legyen. Jézus itt megosztja isteni életét barátaival. Önnön életével jár körül és övéit önmagával vendégeli meg. De ehhez barátok között kell, legyen. Nem lehetnek idegenek az oltár körül. Isten barátai veszik körül Jézus asztalát, ahonnét ők Jézus Testét veszik. Nem idegenek ők, nem jövevények, nem szolganép. Az Ige ruhájában állnak itt. Az Atya titkait ismerik. Isten tudói ők. Az Ige a menyegzőre meghívó üzenet: "Jöjjetek az ünnepre!" És az Ige a méltóvá tevő menyegzős köntös is. Az ambótól, az Ige asztalától lépünk az oltár elé. Azért lehet az ember hivatalos a menyegzőre, mert hívta Őt az isteni ige és beavatta Isten rejtelmeibe. A kinyilatkoztatásban részesültség az Eucharisztiában való részvétel alapja.
A Tabernákulum
A Keresztre illeszkedik. Szent sír? - A Rejtőző jele lehet a memoria-alak. A tanító kereszttel való kapcsolat e szent Kenyér tanító jellegét is kiemeli. A kinyilatkoztató Lélek láng-jele őrködik a tabernákulum felett. Frigyszekrényre is emlékeztet: új kötés, új szövetség jele az Oltáriszentség, és a Jelenlét titokzatos eszköze. Mennyei Kenyér: ajtóját angyalok képezik. A Tabernákulum, noha szerényen megbújik, mégis a templom abszolút centruma. Szerénysége titkot takar és mélységet árul el.
A Templomhajó
A templomban összegyűlt hívő népet a kinyilatkoztatás legfőbb jele, a legteljesebb
isteni szó, a kereszt fonja körül. E kereszt-füzér Isten népét jelképezi. A kereszt az a
jel, amelyben Isten megfogalmazta szeretetét - önmagát, mint Szeretetet. E jelet a
kinyilatkoztató Isten megosztja velünk. A kereszt a hívőnek is lelkületévé válik. E jel
lesz a hívőnek is lényege. Átlényegül ő, hogy Krisztus keresztjének formáját öltse fel a lelkülete. Aki Krisztus keresztjétől tanul, az szeretet-formájúvá változik. Ezek a keresztek itt a Szentlélek jelét, a lángot viselik magukon, mert Jézus Lelke tanít ember-lelket a kereszt igazát megérteni, a szeretet mintáját felölteni. Így az igével megszentelt nép valóban nem bámész szolgamód áll az oltár körött, hanem mint olyan, ki Istenével rokon, egy Valóból való vele: magát a Szeretet mércéjével mérheti.
Az Épület
Az emberlétet fogalmazza meg - és az ember-létbe beépülő istenít.
Az épület a földhöz simul, mintegy ráragad: nem visel tetőt; egyébként sem hivalkodik. Dobozszerű tömb - ha kissé messzebbről, az úton túlról nézzük, akkor lenyűgöz az egymásba illeszkedő dobozok szigorú logikája. Az épületen belül a vízszintes főtartók domináns jellege ragadja meg figyelmünket. És mindenekfölött - kívül vagy belül - az épület aszkétikus puritánsága, minden hivalkodást mellőző egyszerűsége: az emberről vall az épület így, ahogy áll itt.
Az ember-létezést fogalmazza meg, az ember-lécezés horizontális rendszerét: azt a törvényt, hogy anyaghoz kötötten létezünk; azt a törvényt, hogy megszületünk és eltemetkezünk, és e két pont között a földön járjuk az életünk. Anyaghoz kötötten létezünk - az épület nem akar kiválni a világból, amelyben áll, hanem egybefonódik vele. Földig menő ablakain át szinte a belső tér részévé válik az illatos rét is, a fák lombjai. Még idetekint egy piros házfedél - a születés, az élet otthona. De nem tagadja meg a temető fejfáit sem - a halált is beengedi falai közé. Születés és halál között rövid útszakasz az ember élete - anyaghoz kötött létezés.
A horizontális logikát azonban, amelyet a templom oly őszintén és oly becsületesen fogalmaz meg, hirtelen fel robbant ja a templom mennyezetén nyíló 6x6 méteres kupola. A kupolán át - az ember itt fölfele néz - a vertikum mint villám hasít bele az anyagiság horizontjába. Új törvény lép elénk: nem csak ma-holnap létezünk. Az emberit magához hívja az Örökkévaló fényes szava, az Ige - a kupola üvegén át özönlik a fény felénk. Az Örök Ige megszólít, hív és utat nyit önmagához, a végtelen fele - az ég kéklő ígérete vonja egyre tovább a fölfele néző tekintetet. Az ember mégsem úgy él tehát, hogy születik és elhalálozik - az ember élete végtelen. Az ember mégsem a mulandóság játékszere, hanem az Örökkévaló gyermeke.
A kupolán át, mint prizmán keresztül betekint a templomba a fény. És amikor idehozza az ember önmagát, hogy az emberlét. e kevés, áldozat legyen, hogy megajándékozza önmagával Istenét, akkor a Fény, mint kövön csillanó harmatot, elfogadja az áldozatot, s az embert magát fölmagasztosítja, a végtelen felé vezeti fel. Amikor bealkonyul, amikor sötétség borul a világra, - s ezzel a képpel szeretném befejezni ezt a templom-meditációt : egy éjféli misére érkező élménnyel '- akkor a kupolában égő fények vöröses sárga színe lánggá változtatja a kupolát – az épületből ilyenkor csak ez látható: hatalmas lángnyelvek lobognak valahol a világ fölött. Ezt látja meg hirtelen, aki a Templom útnak elnevezett keskeny kis úton befordul. E lángoló, ég felé lángoló hitnek és örömnek, ez égből emberszívbe ültetett isteni igének temploma, az Örök Ige temploma ez az épület, amely itt Csörötneken épült.
